nav-left cat-right
cat-right

XVIII. Építész Diákkonferencia

Mikor még télen, a csontig hatoló hidegben jártunk az Óbudai Gázgyár épületei közt, egyikünk se gondolta, hogy mihez is gyűjtünk anyagot. Az ott készített fényképek eredetileg több pályázatra készített rajzok alapjául szolgáltak volna, végül mégiscsak ezt kell kiemelni közülük.

A diákkonferencia mindig más helyszínen rendezi összejöveteleit, idén Szolnoké volt ez a megtisztelő cím. A vendéglátók jól ellátták a feladatukat, az ott töltött három nap megérte a fáradozást. A találkozó jellegének szellemében érdekes programokat szerveztek a résztvevőknek. Maga a rendezvény helye is varázslatos volt, a rendező iskola és a minket vendégül látó kollégium is a Tisza-parton állt, a Tiszavirág híddal szemben. Nem voltunk kevesen: képviseltették magukat iskolák a határon túlról is, valamint olasz diákok is részt vettek. Mi a Schulekot öten képviseltük, kísérő tanárunkkal, Najmányi Zsuzsanna tanárnővel együtt.
Érkezésünk napján, 2012. március 20-án a nagyszabású köszöntő ünnepség után körbegyalogoltuk a várost, ahol egyes állomásokon a helyi diákok mutatták be Szolnok építészeti nevezetességeit. Aznap éjjel a helyi katolikus templomban hangversenyt adtak. Másnap – mivel az előző napon lejártuk a lábunkat – busszal vittek minket a környező településekre, ahol többek közt láthattunk egy hagyományos téglagyárat, valamint sokat megtudhattunk a Horthy családról. Este pedig egy kis filmvetítéssel készültek. 22-én volt egy nagy záróünnepség, ami reggeltől délig tartott. Ott további előadások következtek, sor került az eredményhirdetésre, majd délben svédasztallal búcsúztattak minket.

A pályázaton négyen indultunk: Bíró Balázs, Teleki Krisztián és Kovács Zsófia 12.B osztályos tanulók, valamint jómagam: Pethe Martin. Mind sokat dolgoztunk, hogy minél jobb tablót tudjunk beadni, azonban egyetlen részletet kifelejtettünk. Opánszki Tamás tanár úrnak köszönhetően nem mulasztottunk el művészien kidolgozott, látványos rajzokat készíteni a fényképek alapján. A zsűri csak azt hiányolta, hogy műszakilag nem alkottunk semmit. Művészi teljesítményünkre azonban így is méltán lehetünk büszkék, hisz művünket magasan kiemelték a többi közül, mivel látszott a rajzokon a “művészi ambíció”. Bár ez alapján nem tudtak helyezést adni nekünk, kimagasló alkotásainkat különdíjjal jutalmazták.

Ezen kívül fontosnak tartom megemlíteni, hogy az utolsó, vasárnapi napon volt még egy próbatétel. Az ünnepség egy részeként a csapatok részt vettek egy vetélkedőn, aminek kérdései az előző napokon meglátogatott helyszíneken hallott információkat kérdezték vissza. Mi itt se voltunk restek, sikerült elérnünk a második helyezést.

Jövő ilyenkor Zalaegerszeg fog helyszínéül szolgálni a XIX. Építész Diákkonferenciának.

Pethe Martin
11.N osztály