nav-left cat-right
cat-right

Alpesi erdei német tanoda – Obervellach 2015, avagy az alpesi tavaktól a hegyóriásokig

Iskolánk 9. kny osztályából verbuválódott 26 tanuló és az őket kísérő két pedagógus, Szigeti Katalin, német és Kérges Gábor, testnevelés szakos tanárok vezetésével 2015. szeptember 12–17. között vettünk részt az alpesi erdei iskolai programon. A helyszín Ausztria mesébe illő hegyei között rejtőzködő kis ékszerdoboz, Obervellach volt. A kisváros a Hohe Tauern Nemzeti Park területén fekszik, 570 km-re Budapesttől, a Möll folyó völgyében. Tavasszal túraútvonalaival, télen pedig síterepeivel csalogatja a pihenni és üdülni vágyókat.

Csapatunkkal szombat reggel keltünk útra és a délutáni órákban érkezetünk meg a szálláshelyre, a hangulatos Groppenstein fogadóba. A megfáradt utazókat szállásadóink, Lázár és felesége, Marika várták finom ételekkel és változatos programokkal.

Délelőttönként a diákok két nagyobb csoportban tevékenykedtek. Az egyik csoport német órával kezdte a napot a helyi iskolában, egy anyanyelvi osztrák tanár segítségével, a másik csoport további kisebb csapatokra szakadva felfedezte a kisvárost és a reggelente kiosztott feladatlap kérdéseire próbálta megtudni a válaszokat a helyi lakosoktól. Nagy bátorság kellett az utcán vagy üzletekben megszólítani az embereket és megkérni őket, hogy válaszoljanak a kérdésekre. A csapatok a délelőtt folyamán cserélődtek, így mindenki részt vett a német órákon és az interaktív feladatokban is. A délutánok kirándulásokkal teltek, melyek mindenki számára egy életre szóló élményt jelentettek.

Utunk során megcsodálhattunk több tavat, vízesést is. A víz ereje évmilliók óta formálja a nemzeti park hegyi tájait, és hátrahagyta csodás műveit, a tavakat, vízeséseket, az égbe nyúló sziklafalakat és titokzatos szurdokokat. Többek között ellátogattunk a Groppenstein szurdokhoz, amely 2,5 kilométerével a leghosszabb szurdok Karintiában. Egy másik túránk a Ragga szurdokhoz vezetett, amely 800 méteres hosszával és 200 méteres szintkülönbségével az Alpok egyik legszebb szorosa. Egy keskeny fahídon haladva túráztunk a Ragga folyó mentén, míg alattunk a folyó vadul zubogott évszázadok óta mélyülő medrében. A víz ereje, és a különleges hely minket is lenyűgözött.

Az utazásunk egyik legfontosabb állomása a Großglockner lábához vezető kirándulás volt, amely végigkíséri majd a diákok elkövetkezendő ötéves iskolai tanulmányait és remélhetőleg életre szóló emléket is jelent. A híres alpesi utat 1930 és 1935 között építették. Ma Salzburg és Karintia tartományokat köti össze és átszeli az Alpok főgerincét. A 48 kilométeren kígyózó 36 kanyarulattal tarkított panorámaút Ausztria legmagasabb csúcsához, a Großglocknerhez (3798 m) vezet. A gyerekek számára izgalmas volt felfedezni, lakhelyükön meglesni az itt élő mormotákat. Kiállításokon, témautakon pedig megismerkedhettek a mormoták életével. Érdekes volt megtudni, hogy egy mormota télen 6–7 hónapon át alszik családjával együtt, a kotorék bejáratát belülről elzárja, és közben nem vesz magához táplálékot. Szerencsénk volt, hiszen még a téli álmuk előtt sikerült találkoznunk az állatokkal. A legnagyobb élményt azonban mégiscsak etetésük és simogatásuk jelentette. Visszafelé Heiligenblutot, az osztrák Alpok egyik legszebb települését csodálhattuk meg, amely Karintia legnyugatibb csücskében fekszik, a Hohe Tauern 3000 méteres hegyvonulatának déli oldalán. Heiligenblut tűhegyes tornyú, igen karcsú templomát 1430 és 1483 között admonti szerzetesek építették. Figyelemre méltó a gótikus mennyezete és a gótikus szárnyasoltára, mely Michael Pacher műhelyéből való és az egyik legszebbnek tartják a világon. A templomban őrzött kis fiolában a hagyományok szerint Krisztus szent vérét őrzik, innen származik a városka neve is, Heiligenblut (Szentvér). A Szent vérrel teli fiolát a hagyományok szerint a templom altemplomában eltemetett Briccius, dán lovag vitte Konstantinápolyból hazájába, de útközben Heiligenblut közelében, a hegyek közt halálát lelte egy lavinában, így a Szent vérrel együtt Heiligenblutban maradt. A Szent vér idekerüléséről más legendák is fennmaradtak, illetve a Briccius legendának is sok változata létezik.

Óriás csúcsokból nem volt hiány, hiszen a 3300 méteren fekvő Mölltaler gleccser is utunk egyik célpontja volt. Újdonság volt a tanulóknak, hogy „metróval” lehetett feljutni a hegyre. Az Alpok egyik leghosszabb földalattija 8 perc alatt vitt fel minket 1200-ról 2220 méterre, a (majdnem) örök hó birodalmába. Egy kabinos felvonóval lehetett ezután továbbhaladni a csúcs felé a hegyállomáson lévő kis üvegpalotába, amely étterem és szálláshely is egyben. Szintén itt gyönyörködhettünk az Eissee nevű kis hegyi tó látványában.

Egy másik ismert hegyre, az Ankogel csúcsára is felkapaszkodott csapatunk. A Karintia és Salzburg tartományok határán elhelyezkedő Ankogel-Mallnitz kedvező fekvése és magassága miatt hóbiztos sípályarendszer 2600 méter magasságban. Kabinos lifttel jutottunk el a hegycsúcsra, ahol megpillanthattuk az Ankogel-Mallnitz csodálatos panorámáját.

A kirándulás során felfedeztük a közeli Dráva menti nagyvárost, Spittalt is, ahol megtekintettük a legnagyobb vasútmodell kiállítását, amely 300 négyzetméternyi területen fekszik és a 600 méternyi síneken a legmodernebb mozdonyok mellett történelmi ritkaságokat is láthattunk.

Utunk során ellátogattunk Sommeregg várába is, amely a 12. századból maradt fent és nemcsak építészetileg érdekes, hanem az épületben található középkori kínzási módszereket bemutató kiállítás is lebilincselő, amely kiegészül az emberi jogok modernkori helyzetét bemutató résszel is.

Nagy élmény volt a fiúk által várva várt Porsche múzeum megtekintése Gmündben, abban a városkában, ahol az első Porsche-modellt építették. Hasonlóan izgalmas felfedezés volt a Mallnitz-ban található Bios nemzetipark-központ is, ahol a természet bemutatásának változatossága és a modern technológia mindenkit ámulatba ejtett, kutatásra és a dolgok megértésére ösztönzött. A látogatásunk megkoronázásaként egy tehénszem-boncoláson is részt vehettünk, hiszen az ember szemének felépítése hasonló az tehénéhez.

Utolsó, Obervellachban töltött esténken szállásadónk értékelte a feladatlapokra adott válaszokat és jutalmazta a csoportok munkáját. A tanulók pedig műsorral vettek búcsút vendéglátóinktól.

Hazafelé Klagenfurtban, a Minimundusnál álltunk meg, és tettünk 80 perces utazást a Föld körül az apró, de élethű világhírű épületek makettjeinek segítségével.

A kirándulás során lehetőség nyílt arra is, hogy osztrák, illetve német specialitásokat kóstolhassunk, amely nagyon jól kiegészíteti a német órákon tanultakat. Így például megkóstolhatták a diákok a Leberkäse-t (sült párizsit), a Kaiser Schmarren-t (császármorzsát), a Curry Wurst-ot (curry-s kolbászt) vagy a Germknödel-t (gőzgombócot).

Most is, mint mindig, felejthetetlen élményekben volt részünk, nagyokat túráztunk az Alpokban, felvonóztunk, gyönyörű hegyi tavakat, vízeséseket, szurdokokat láthattunk, izgalmas fizikai, természettudományi kísérleteket próbálhattunk ki, múzeumokban jártunk és nem utolsó sorban reggeltől estig a német nyelvvel foglalkoztunk.

Karintia sokadik alkalommal is tudott meglepetéssel szolgálni, hiszen az idén jártunk olyan helyen is, ahol eddig még nem, s biztos vagyok benne, hogy még rengeteg felfedeznivaló vár ránk az elkövetkező években.

A szavak helyett azonban beszéljenek a képek, amelyeket a képgalériában tekinthetnek meg.

Szigeti Katalin                                                        német szakos tanár

Obervellach37