nav-left cat-right
cat-right

Az ördög a részletekben rejlik: Kolozsvári Zoltán (12. A) sikere egy országos fotópályázaton

A Budapesti Műszaki és Gazdasági Tudományegyetem Építőmérnöki Kara és a Képítő Fotókör országos fotópályázatot hirdetett középiskolás diákoknak. A 2015-ös Épített Környezetünk fotópályázat után, idén második alkalommal szólították meg az építészeti témákra nyitott fiatalokat. A díjkiosztó ünnepséget november 11-én rendezték a Műegyetem Építőmérnök Karán.

 

Tanítványunk, a 12. A osztályos Kolozsvári Zoltán 3. helyezést ért el ezen a rangos megmérettetésen. Idézzük fel, hogyan készült Zoli fotósorozata.

 

A pályázati felhívásban feldobták a kérdést, vajon tudna-e a diák olyan építészeti részleteket fotózni, melyek nélkül nem létezne az egész sem.

Örömmel vártak minden olyan fényképet vagy fotósorozatot, „amelyen az építőmérnöki alkotások egy-egy olyan részlete látható, amelynek meghatározó szerepe van a funkcionalitásban, a megfelelő működésben.” Lehet makro fotó, építészeti részlet, vagy egy nagyobb rendszerből kiragadott újragondolt struktúra.

 

Zoli elindult, hogy önállóan felfedezze Budapestet. Első helyszínén, a Margit körúton, egy Bauhaus lakóház lépcsőházában keresett fotós helyzeteket. Ezután a Budai Várban, — kihasználva az erős déli napfényt — új nézőpontokból fényképezte Schulek Frigyes Mátyás-templomát és a Vár egyes részleteit. Harmadik állomása a Fővám tér építészete és környezetalakítása, — mondhatnám úgyis — ez telitalálat volt a javából. Gondoljunk itt a Sporaarchitect által tervezett metróállomására, amely megmozgatja minden utazó vizuális ember képzeletét.

 

Zoli a mozgólépcsőjén lefelé haladva, dinamikus kompozíciókat fotózott a tér minden irányát behálózó vasbeton gerendákról. A helyzet ugyanaz, mint rajzórán. Komponálj a rácsszerkezetből és jelenítsd meg azt, ami neked fontos.

A gerenda hálózat Zoli képein erdővé válik. Elvont teret látunk, melybe az alkotó behúzza a nézőt. Egy idő után már nem érdekel minket a kint vagy a bent viszonya, és nem vonatkoznak ránk a gravitáció erői sem.

 

Minden kép egy impulzust ad a nézőnek, amit képzeletünk egyre jobban modulál. Önálló struktúra és tér született. Egy vizuális techno, amiben a lábdob és a mély frekvencia a hangsúlyos, de ezeket ellenpontozzák a középtartomány ívei, a magas dallamok, soundok, effektek.

Délután újabb témát keresett és talált magának. Budapest ikonikus jelképét a Pecz Samu által tervezett és 1897-ben átadott Központi Vásárcsarnok vas tetőszerkezetét és lépcsőházát fotózta. A nap végén pedig a Bálna kulturális centrum acél-üveg héjszerkezete ragadta magával Zoli képalkotó fantáziáját. Tervezője, Kas Oosterhuis a non standard építészet egyik legismertebb mai képviselője.

 

Felmerül itt egy aktuális kérdés. Amennyiben a kortárs épületek szoborként, városképi elemként is funkcionálnak, hogyan hat mindez egy fiatal fényképész látásmódjára? Megtalálja-e az új nézőpontokat? Lehet, hogy a Duna parti organikus forma, — amit Bálnának hívunk –, Zoli képein hajóvá változik, míg egy metróállomás labirintussá, majd a lépcsőház csigaházzá? Minden lehetséges.

 

Nehéz döntés előtt találtuk magunkat. A pályázatra csak öt képet lehetett nevezni. Választásunk a metrómegálló sorozatra esett, melynek a „Térhatás” címet adtuk.

A Zsűri országosan beérkezett több száz fénykép közül értékelte kiemelkedőnek és 3. helyezettnek Zoli munkáit.

 

A kiállítás megtekinthető november végéig a BME K. Épület, Építőmérnök Kar folyosó galériájában a 79-es terem mellett. Az idei helyezettek alkotásai örökre ott maradnak és motiválják a jövő fényképészeit. Örökítsd meg és gondold újra épített örökségünket!

 

Gratulálunk Zoli és reméljük, találkozunk munkáiddal, további kiállításokon!

    Budapest, 2016-11-14   Opánszki Tamás rajztanár