nav-left cat-right
cat-right

A RAJZ ÉLETRE KEL /Diákjaink pályaművei a Kondor Béla Közösségi Házban/

Fennmaradt egy történet a gyermek Giottóról, melyet Giorgo Vasari, a reneszánsz művészek életrajzírójának tollából ismerhetünk.

„Giotto elevenségével és rendkívül éles elméjével már tízéves korában nemcsak apja szeretetét vívta ki, hanem mindazon falubeliekét és idegenekét, akik ismerték, bármiféle gyerekes dolgot művelt. Mivel természetes hajlam vonzotta az ábrázolás mesterségéhez, a kövekre, a földre vagy a homokba szüntelenül valami valóságos vagy kitalált alakot rajzolt, ami éppen eszébe jutott.”

 

Történt egyszer, hogy Cimabue (a kor egyik legnagyobb festője) éppen útban volt Firenzéből Vespignanóba, amikor találkozott Giottóval. A kisgyerek, miközben birkái legeltek, egy lapos kőre egy kicsi hegyes kaviccsal élethűen rajzolt egy birkát, pedig erre senki se tanította. Cimabue látva az ifjú tehetségét, tanítványává fogadta az ifjú Giottót és elkezdte terelgetni a természet utáni rajzolás rögös útján. Fikció vagy valóság Vasari leírása? Nem tudjuk.

 

Tegnap (kedd este) a Kondor Béla Közösségi Házban jártam tanítványaimmal a Gyermek és Ifjúsági Találkozók képzőművészeti kiállítás megnyitóján. Miközben hallgattuk Varga Ferenc értékelését, valahogy úgy éreztem, talán ott van a tömegben a kis tizenéves Giotto és mestere Cimabue. Ők is hallgatják a megnyitó beszédeket és átveszik a nekik járó emléklapot vagy jutalomkönyvet. Diák és tanára ezután pacsizik egymással, jönnek a közös fotók, dedikálás, öröm az arcokon. Végül élménnyel telve mehettünk haza, valaki Zuglóba a hármas metróval és busszal, egyesek pedig időgéppel az 1270-es évekbe.

 

Mert mit is jelent ma rajztanárnak lenni? Észrevenni a firkáló gyereket, mint ahogy Cimabue tette azon a napon, mikor felismerte az ifjú Giotto tehetségét. Ezután motiválni, terelgetni, próbatétel elé állítani, éppen úgy, mint a reneszánsz mesterek a saját tanítványaikat. Közös szellemi műhelyben együtt dolgozva diák és tanár egy rajzszakkörben. Ez a múlt és ez a jövő.

 

 

Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata és a Kondor Béla Közösségi Ház immáron tizenhetedik alkalommal hirdette meg országos vizuális művészeti pályázatát középiskolások számára. Varga Ferenc kiemelte, „ez nem verseny, hanem művészeti találkozó, ahol lehetőség nyílik az egyéni, kreatív megoldások megfigyelésére, összehasonlítására.”

 

Idén tizenegy tanítványomat neveztem be a pályázatra.

 

Kapuvári Anita 1 rajz

Gál Arnold 1 rajz

Horváth Nimród 1 rajz

Kóka Ivett 1 rajz

Apatini Tamás 1 rajz

Pauli Balázs 2 rajz

Vajda László 1 rajz

Nguyen Thu Hang 1 festmény

Molnár Eszter 1 festmény

Keskeny Dávid 1 festmény

Kolozsvári Zoltán 5 fotó

A képzőművészeti kiállításra beválogatták:

 

Kapuvári Anita, Horváth Nimród, Kóka Ivett, Pauli Balázs, Vajda László, Keskeny Dávid pályamunkáit.

Egy kis ízelítő a műveikből itt.

Jómagam rajztanári díjban részesültem, melyet ezúton is köszönök a Zsűrinek, mestereimnek és a tanítványaimnak.

Kolozsvári Zoltán munkáival a fotóművészeti kiállításon találkozhatunk áprilisban.

 

Szeretettel ajánlom, honlapunk minden kedves látogatója figyelmébe a kiállítást!

 

A kiállítás megtekinthető a Kondor Béla Közösségi Házban, március 6-28-ig, ünnepnap kivételével 9-19 óra között.

Cím: Budapest, 1181 Kondor Béla sétány 8.

Megközelíthető a 3-as metró Kőbánya-Kispest végállomásától a 136E jelzésű autóbusszal.

 

Budapest, 2018. 03. 08.                                                       Opánszki Tamás

festőművész, rajztanár

 

 

/idézet forrása: Giorgo Vasari: A ​legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete/