nav-left cat-right
cat-right

Látogatás a Román Csarnokban

Március 21-én, egy szép, napsütötte szerda délután meglátogattuk a budapesti Szépművészeti Múzeum Román Csarnokát, mely több mint 70 éven keresztül volt zárva az érdeklődők szemei elől. Nagyszüleink elbeszéléseiből tudjuk, hogy ez a csarnok Budapest egyik jelképe volt a maga korában. Idén márciusban a Liget-projekt részeként megújuló Szépművészeti Múzeumban végre feltárta kapuit az érdeklődő csoportok számára.

 

Iskolánkból mintegy száz diák vett részt a múzeumlátogatáson, rajztanárunk Opánszki Tamás festőművész vezetésével. A kísérőtanárok Czank György, Arne Hübner, Hajnal Péter, Hortobágyi Éva Katalin, Kérges Gábor és Raffai Sándor voltak.

 

Kedves látogató, aki ezeket a sorokat olvassa, minden bizonnyal már járt a Szépművészeti múzeumban, mely Schickedanz Albert és Herczog Fülöp tervei alapján épült 1900 és 1906 között. Talán Ön is átélte már, hogy a portikusz megközelítésénél elfogja az embert egy igen erőteljes „ez aztán monumentális” érzés. Beljebb haladva ez a drámai hatás egyre csak fokozódik.

 

Megérkeztünk és vettünk egy nagy levegőt. „Bence menj előre! Nem, István csak utánad!” – mondtuk egymásnak megilletődve. Tudtuk, hogy egy igazán erőteljes és szép helyre érkeztünk.

 

Beléptünk a Román csarnok kapuján és magával ragadott minket egy földöntúli, misztikus érzés. A középkori bazilikák belső terét megidéző csarnok hatalmas oszlopokkal és pillérekkel tagolt.

 

A kazettás mennyezetet erőteljes hevederívek osztják fel három részre, míg a tetőgerincen beépített ablakokon keresztül áramlik ránk a misztikus fény.

 

A mérnökök és restaurátorok tényleg emberfeletti munkát végeztek. Percekig csak ámultunk és némán gyönyörködtünk a szobrokban, oszlopfőkben, pillérekben és a festményekben Honnan induljunk el, vagy merre haladjunk? Dimenziónkat teljesen elvesztve a középkorba érkeztünk.

 

A csarnokban megtudtuk, hogy a bejáratot keretező bélletes kapuzat a freibergi katedrális főkapujának gipszmásolata. Monumentális, fokozatosan szűkülő román stílusú kapu, melyet kétoldalt bibliai alakok és szentek figurái gazdagítanak.

 

Mindegyik figura egyedi karakter, önálló személyiség. Úgy éreztük mindjárt megszólítanak bennünket. Az oszlopok fejezete növényi ornamentális díszítéssel van lezárva, mely román kori ívben folytatódik és lefut a szemben lévő oldalon.

 

A bejárat felett Mária látható a gyermek Jézussal, a Napkeleti bölcsekkel, angyalokkal és Szent Józseffel. Az oldalhajóban felfedeztük a Gyulafehérvári székesegyház kapuját. A bejárat fölött Krisztus jelenik meg, két kisebb alak, talán próféták, apostolok vagy szentek társaságában.

 

A falakon körben híres magyar királyok címerei helyezkednek el, mint például Luxemburgi Zsigmondé és Mátyás királyé. A főhajóban látható falfestmények bibliai alakokat, szenteket és keresztény jelképeket ábrázolnak. Láthattuk a Paradicsomkertet jelképező Tudás fáját és almáit, valamint a pávákat, melyek az örök élet szimbólumai. A hevederíveken felfedeztük Szent István királyunk és Árpád-házi Szent Margit portréját. Lenyűgöző a falak figurális programja éppúgy, mint a heraldikai elemek, vagy a gazdag ornamentális díszítés. Ezek a falképek Reissmann Károly Miksa és Glaser János munkái, 1903-ban és 1904-ben készültek.

 

Ezúton szeretnénk gratulálni Iskolánk nevében a budapesti Szépművészeti Múzeumnak, a felújítást vezető építészeknek, Mányi Istvánnak és Kardos Gábornak, a tervezésben részt vett Gergely László belsőépítésznek, Mányi Dániel, Németh Kitti, Szontágh Zsófia Réka építészeknek, a főmérnök Kőszegi Antalnak, a restaurátorvezető Seres Andrásnak, valamint elhivatott csapatának a sikeres munkához.

 

A közel 900 négyzetméter alapterületű Román csarnok falfestményeinek megújításán 2016 decembere óta, mintegy 70 restaurátor dolgozott, akik hozzávetőleg 2500 négyzetméter felületet varázsoltak újjá.

 

Nekünk, Schulekes diákoknak és tanároknak életre szóló emléket jelent a felújított Román csarnok látványa. Köszönjük az élményt!

 

Budapest, 2018-04-17.

 

Az élménybeszámolót írták:

Orsó István és Fekete Bence (12. évfolyam) és Opánszki Tamás rajztanár

Fotók: Fekete Bence, Tóth Péter, Opánszki Tamás